Hash afghan, marokkói hash, charas: a gyantával kapcsolatos nagy hagyományok története
|
|
Olvasási idő 4 perc
A kosár üres
Folytassa a vásárlást0 cikk
Még 59,00 €, és a szállítás ingyenes!
Már megvásárolt: cigarettapapír + minták
|
|
Olvasási idő 4 perc
TARTALOM
Hash afghan, marokkói hash, indiai charas – biztosan láttad már ezeket a neveket egy CBD-boltban. Mindegyik egy-egy történetet, egy-egy területet és egy-egy különböző előállítási módszert jelképez, de vajon tényleg tudod, mi különbözteti meg őket egymástól? Vezetlek végig ezeken a hagyományokon, egészen a modern extrakciós módszerek megjelenése előtti időkig.
Afganisztánban hosszú hagyománya van a kannabisz és a gyanta előállításának. A hagyományos módszerek közül a száraz szitálás kiemelt szerepet játszik.
A szárított kannabiszt feldolgozzák, hogy a trichomákat leválasszák a növényi anyagról. Az így nyert gyantás anyagot ezután összegyűjthetik és formálhatják a végtermék kialakításához.
Szeretnék kiemelni egy részletet: amikor a száraz szitálásról beszélünk, nem egyszerűen arról van szó, hogy a növényt porrá őröljük. Történelmileg elsősorban a trichomokban gazdag frakciót akarták kinyerni.
A „ afghan ” elnevezés hagyományosan sötét színű, rugalmas és képlékeny gyantákra utal, bár ezek a jellemzők önmagukban nem elegendőek a származás azonosításához. A textúra és a megjelenés a nyersanyagtól, a trichomák leválasztásának mértékétől, valamint az azt követő feldolgozástól függően változhat.
Marokkó kiemelt szerepet játszik a kannabiszgyanta és a CBD-gyanta előállításának modern történetében.
A kannabisztermesztés ott különösen az ország északi részén fekvő Rif-régióhoz kapcsolódik. A hasisgyártás a 20. század folyamán nagy léptékben fejlődött ki ott, elsősorban helyi fajták és fokozatosan bevezetett genetikai változatok felhasználásával.
Itt a trichomák száraz elválasztását végzik el. A szárított kannabiszt szitákon keresztül mechanikusan választják el, majd a kinyert anyagot feldolgozzák a gyanta előállításához.
Az idők folyamán a marokkói termelők különböző szitálási és válogatási módszereket fejlesztettek ki. A szitákon történő többszöri átszitálással különböző tulajdonságokkal rendelkező frakciók nyerhetők.
Éppen ezért a marokkói hash-hoz kapcsolódó kifejezések nem feltétlenül utalnak egyetlen textúrára vagy összetételre.
A szakértelem a rendelkezésre álló alapanyagok, a helyi mezőgazdasági módszerek és a generációk között átadott technikák köré épült fel.
És akkor ott van még a charas. Itt elviszlek az indiai szubkontinensre, főként India himalájai régióiba, de Nepálba és néhány szomszédos területre is.
A charast hagyományosan friss növények kézi dörzsölésével állítják elő. Ez különbözteti meg leginkább a száraz szitálással nyert gyantáktól.
A termelő közvetlenül az élő vagy friss növényből dolgozik, és fokozatosan összegyűjti a kezéhez tapadó gyantás anyagot. Az így összegyűjtött gyantát ezután összeállítják, hogy sűrű anyagot képezzen.
Ez a technika szorosan összefügg a helyi gyakorlatokkal és az érintett régiókban termesztett fajtákkal.
A hagyományos hasist általában szárított kannabiszból állítják elő. A trichómákat szitálással választják le a növényi anyagról, majd a kinyert gyantát összegyűjtik és feldolgozzák, hogy elkészüljön a végtermék.
A charas-t hagyományosan friss növényből állítják elő. A virágokat kézzel dörzsölik össze, hogy a trichomok fokozatosan a bőrre tapadjanak. Az így nyert gyantát ezután összegyűjtik és formálják.
Mindkét esetben azonban a cél a kender trichomjai által termelt gyantás anyag koncentrálása. A különbség elsősorban a növény kiindulási állapotában és a trichomok elválasztásának módjában rejlik.
Talán azon tűnődsz, miért használják még mindig ezeket a neveket, amikor a modern technikák segítségével egészen másfajta kivonatok állíthatók elő.
Ennek oka az, hogy a „hash afghan ”, „marokkói hash” és „charas” elnevezések igazi kulturális referenciákká váltak. Ezek egy földrajzi eredetre, egy alapanyagra, egy gyártási hagyományra, és néha egy sajátos textúrára utalnak.
Tudd azonban, hogy egy kereskedelmi név nem feltétlenül garantálja a termék valódi eredetét. Egy olyan termék, amelyet ma „afghan” vagy „marokkói” néven árulnak, használhat egy hagyományból merített elnevezést anélkül, hogy a megfelelő történelmi régióban gyártották volna.
A történelem tehát segít megérteni a kifejezések eredetét, de önmagában nem elegendő egy mai termék eredetiségének igazolásához.