A hagyományos fajtáktól a modern hibridekig: a kender genetikájának története
|
|
Olvasási idő 4 perc
A kosár üres
Folytassa a vásárlást0 cikk
Még 59,00 €, és a szállítás ingyenes!
Már megvásárolt: cigarettapapír + minták
|
|
Olvasási idő 4 perc
TARTALOM
A Cherry vagy a Amnesia-hez hasonló CBD-virágok megjelenése előtt a kannabisz területi őshonos fajtái léteztek. Afganisztán, Marokkó, Thaiföld, Kolumbia – ezek az őshonos fajták biztosították a genetikai örökség egy részét, amelyből a modern szelekciók táplálkoztak, de egy helyi növény és egy modern CBD-fajta között hosszú az út.
Ahhoz, hogy megértsd a CBD jelenlegi genetikai hátterét, javaslom, hogy tegyünk egy kis időutazást a múltba.
A „landrace” egy adott régióban több generáció óta termesztett és szelektált növénypopulációt jelöl. Nem feltétlenül teljesen homogén.
Sőt, jelentős genetikai sokféleséget is hordozhat. Ez a sokféleség az éghajlat, a talaj, az évszakok hossza, a termelők gyakorlatai és a keresett felhasználási célok együttes hatására alakult ki.
Az afgán fajták fontos szerepet töltenek be a kannabisz modern történetében. Ezek a fajták olyan környezetben fejlődnek, ahol az évszakok viszonylag rövidek lehetnek, és az éghajlati viszonyok eltérőek.
Ezekhez a genetikai tulajdonságokhoz kapcsolódó bizonyos jellemzőket ezután a nemesítési programok keretében keresték. Különösen olyan növényeket kerestek, amelyek kompaktabbak, viszonylag gyorsan virágoznak, vagy gyantában gazdag virágzatot képesek képezni.
De vigyázz, ne értsd félre: az „afgán” kifejezés nem egy egyetlen, pontosan meghatározott genetikai lenyomatot jelöl. A helyi fajtákkal foglalkozó kutatások azt is kimutatják, hogy a hagyományos populációk fokozatosan kereszteződtek más régiókból behozott genetikai anyagokkal.
Marokkóban hosszú története van a kannabisztermesztésnek, különösen a Rif-hegységben. A helyi lakosság azonban szintén találkozott idegen génállományokkal.
A marokkói kannabiszra és a marokkói CBD-re irányuló genetikai kutatások bizonyos, a kannabinoidok bioszintéziséhez kapcsolódó gének sajátosságait tárták fel, miközben rámutattak a közelmúltban bevezetett genetikai tényezők hatására is.
A Délkelet-Ázsiából származó népcsoportok az afgán körülményektől jelentősen eltérő trópusi viszonyok között fejlődtek ki. A Thaiföldön hagyományosan termesztett növényekre jellemzőek a hosszú virágzási ciklusok és a környezethez alkalmazkodó morfológiai jellemzők.
Ezek a genetikai vonalak ezután elterjedtek a nemzetközi vetőmag- és nemesítési hálózatokon keresztül.
A genomikai vizsgálatok egyébként azt mutatják, hogy egyes egyenlítői populációk különleges helyet foglalnak el a kannabisz genetikai történetében, eltérve a számos modern kereskedelmi fajtától.
Ugyanez a logika érvényes Latin-Amerikára is. A kolumbiai populációk egyenlítői körülmények között fejlődtek, és számos olyan vonal kialakulásában vettek részt, amelyeket később a tenyésztési programokban használtak fel.
Az évtizedek során ezeket a genetikai vonalakat más régiókból származó növényekkel keresztezték. Így a földrajzi eredetmegjelölések fokozatosan már nem egyetlen genetikai vonalhoz kötődtek.
Képzeld el most egy szelekcióst, aki több populációval rendelkezik. Kereshet egy olyan növényt, amely sok virágot hoz, egy másikat, amely gyorsan érik, egy harmadikat, amelynek különleges kannabinoid-összetétele van, vagy egy olyan fajtát, amelynek morfológiája jobban megfelel a termesztésnek.
Keresztez bizonyos növényeket, megfigyeli azok utódjait, kiválasztja a kívánt tulajdonságokkal rendelkező példányokat, majd újrakezdi a folyamatot. Így alakulnak ki a vonalak és a hibridek.
Ez az elv nem kizárólag a kannabiszra vonatkozik. Ez a növénynemesítés klasszikus módszere. A kannabisz azonban nagyfokú heterozigótiával és jelentős genetikai sokféleséggel rendelkezik, ami a szelekciót különösen érdekesé… de egyben bonyolulttá is teszi.
A genomikai technikák fejlődésével a nemesítők ma már további eszközökkel rendelkeznek a növények közötti kapcsolatok vizsgálatához, bizonyos genetikai markerek azonosításához, valamint a kívánt tulajdonságok hatékonyabb nyomon követéséhez.
Hosszú ideig a kannabisz kereskedelmi célú nemesítése elsősorban a magas THC-tartalmú növényekre összpontosult. Majd a CBD iránti érdeklődés megváltoztatta számos nemesítési program célkitűzéseit.
Így a kihívás más jellegűvé válik: olyan növényeket kell előállítani, amelyek képesek nagy mennyiségű CBD-t termelni, miközben a THC-tartalmuk a hatályos szabályozásnak megfelelő szinten marad.
A kutatók a THC és a CBD relatív arányai alapján többféle Cannabis sativa -kémotípust különböztetnek meg .
A tenyésztők így különböző vonalakat keresztezhetnek, kiválaszthatják a kívánt profilnak megfelelő egyedeket, majd fokozatosan stabilizálhatják bizonyos tulajdonságokat.
A jelenleg forgalomban lévő CBD-fajták így gyakran több generáción át tartó szelekció eredményei, nem pedig egyszerűen egy régi őshonos fajta szaporítása.
A fajtaneve nem azonos a genetikai azonosítóval. Előfordulhat, hogy két termelő ugyanazon név alatt hoz forgalomba növényeket, miközben genetikailag eltérő vetőmagokat használ.
Egy név kereskedelmi elnevezéssé válhat. Egy fajtát különböző szereplők keresztezhetnek, szelektálhatnak, szaporíthatnak, átnevezhetnek vagy forgalmazhatnak. Az idő múlásával előfordulhat, hogy a név megmarad, miközben a mögötte álló genetika megváltozott.
A tényleges genetika a felhasznált vonaltól, annak stabilitásától, a szaporítási módszertől és az előzetesen elvégzett szelekciós munkától függ.